Ez is egy régi, 2007-es vers.
Remegő kezemmel fogom meg a vállad,
Tudom, hogy nincs időd, de ez most nem várhat.
Minden bátorságomat összeszedtem:
Szeretlek téged… és mindig így éreztem.
Tehetsz most már bármit, akármi a szavad,
Nem számít már többé… mint álom, elszalad.
Tudom, hogy nem szeretsz, ezt ne is tagadd…
Fájdalmas hazugság lenne minden szavad.
Elég nekem az, ha mosolyod láthatom,
A szememből eltűnik minden fájdalom.
Nekem már csak annyi kell, hogy boldog legyél,
Nem számít, ha sosem lehetsz az enyém.
Vallomás
Remegő kezemmel fogom meg a vállad,
Tudom, hogy nincs időd, de ez most nem várhat.
Minden bátorságomat összeszedtem:
Szeretlek téged… és mindig így éreztem.
Tehetsz most már bármit, akármi a szavad,
Nem számít már többé… mint álom, elszalad.
Tudom, hogy nem szeretsz, ezt ne is tagadd…
Fájdalmas hazugság lenne minden szavad.
Elég nekem az, ha mosolyod láthatom,
A szememből eltűnik minden fájdalom.
Nekem már csak annyi kell, hogy boldog legyél,
Nem számít, ha sosem lehetsz az enyém.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése