Egyetlen karácsonyfadísz

Egyetlen karácsonyfadísz


A kisfiú kézen fogta a húgát és aznap is megigézve nézte a bolt kirakatában álló karácsonyfácskát, amit az anyukájuk mutatott nekik az egyik nap bevásárlásba menet. „Nézzétek a karácsonyfánkat! A Jézuska már meg is hozta nekünk.” Azóta minden nap ki-kiszöktek otthonról, hogy ha csak egy pár percig is csodálhassák a fát.

– Ugye milyen csudi-csudi szép? – kérdezte csengő hangon, csillogó szemekkel a kislány.

A testvére most is lelkesen bólogatott. Csak egy apró műfenyő volt, piros üveggömbökkel és arany gyöngysorokkal, alatta vatta hóval, de számukra ez maga volt a csoda. Amikor ott álltak, akkor csakis az övék volt.

Még pár nap volt karácsonyig, és ők ketten minden nap megállt a szép kirakat előtt, mit sem törődve a boltban vásárlókkal, átélve az ünnep hangulatát. Az a nap kicsit máshogy alakult, mint a korábbiak, amikor szép ruhás emberek léptek ki az ajtón és fennhangon megjegyezték:

– Már megint itt sertepertélnek ezek a kölykök! Nem értem, miért nem zavartad még el őket! Biztos valami rosszban sántikálnak.

A boltos csak mordult egyet, de nem kommentálta a dolgot.

A fiúcska csak dermedten nézte a távozó párt, majd a kezét szorongató kishúgára nézett.

– Menjünk! – kérte a kislány szomorú szemekkel, de a fiú tudta, hogy szeretné még nézegetni a karácsonyfát. Sóhajtva bólintott, de nehezen vette rá magát, hogy elinduljon és elszakadjon a karácsonyfától.

A boltos odabentről figyelte a gyerekeket, akik rövid várakozás után elsiettek az üzlete elől. Néhány napja vette észre, hogy a két gyerkőc minden nap hosszú percekig nézegette a kirakatát. Őt nem különösebben zavarta volna a dolog, de úgy tűnt a vásárlók nem örültek a gyerekek jelenlétének. Nem voltak rossz gyerekek, de sok embernek ez nem számított.

Tudta, hogy a gyerekek a tó partján laktak a szüleikkel egy picike házikóban. Azt is sejtette, hogy a családnak nem volt pénze nagy karácsonyfára – ha tellett nekik egyáltalán bármilyenre, de rendes emberek voltak, és szerették a kisfiút és a kislányt. A munkaideje végéig töprengett azon, hogy mit tehetne a családért, hogy szebbé tegye az ünnepüket.

Visszaemlékezett a kislány ártatlan hangon kiejtett szavaira, amik még a vásárlók zaján át is behallatszottak a kasszához.

„Ugye milyen csudi-csudi szép?”

Ő díszítette fel a fát még december elején, hogy megidézze az ünnep szellemét, de úgy festett, csak a gyerekeket érintette meg igazán, a vásárlói észre sem vették. Karácsonyi ajándékokat vásároltak tőle, de mintha csak kötelezettséget teljesítettek volna, nem érdekelte őket az ünnep vagy az, akiket megajándékoztak.

Megvárta a zárórát, majd a kis fenyőfához lépett. Lekapott egy piros karácsonyfadíszt, és hazafelé menet került egyet a gyerekek háza felé. Mivel fenyő nem nőtt a közelben, csak felakasztotta a díszt a házhoz legközelebb eső fára, remélve, hogy a kisfiú és a kislány észreveszi majd.

Másnap a két kisgyerek valóban fel is fedezte a karácsonyfadíszt, és úgy örültek neki, ahogy csak két óvodás tud. Lelkesen mutogatták az anyukájuknak.

– Anya, anya! Nézd!

– Nézd, mit hozott nekünk a Jézuska!

– Biztos, hogy csakis nekünk hozta!

Az anyuka mosolyogva bólogatott, és örült a gyermekei nyilvánvaló örömének. Nem tudta, ki akaszthatta a díszt a házuk elé, de nagyon boldog volt, amiért ennyire felvidította a kicsiket. Karácsony előtt minden ehhez hasonló apróság nagyon sokat jelentett. Alig tudta rászánni magát, hogy tovább induljon a gyerekekkel, de végül azzal az ígérettel, hogy hazafelé még megállhatnak a fánál, sikerült eljutniuk a boltba.

Amikor már hazafelé tartottak, a fenyőfás boltnál alig észrevehetően megállította őket a boltos. A nő megállt, és hagyta, hogy a két kisgyerek újra megcsodálja a fenyőt, miközben a férfi diszkréten odalépett hozzájuk és egy szatyrot nyomott a kezébe.

– Összeszedtem a gyerekeknek egy kis meglepetést karácsonyra. Tényleg csak egy kis apróság, de azért remélem, hogy örülni fognak neki.

Az anyuka meghatottan elmosolyodott, és megköszönte a figyelmességet. Így az ünnepek előtt bármilyen segítség jól jött. Hálásan elköszönt, majd a gyerekekkel együtt hazament, vidáman csillogó szemekkel nézve, ahogy a ház előtt még körülrajongták a karácsonyfadíszt. Nem számított, milyen ajándékot kaptak a boltostól, tudta, hogy annak is úgy örülnek majd, mint a karácsony többi csodájának.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések