A mázlista

Rövidke novella a szerencséről.

A mázlista


A szerencse forgandó, mondják, de akinek mázlis napja van, annak mázlis napja van. Ezt gondolta Péter is, amikor bevette magát a kaszinóba, és sorra nyerte a játékokat. A Black Jack és a Rulett után vigyorogva ült a pókerasztal mellett, és már akkor tudta, hogy nyert, amikor meglátta a neki osztott két ászt. Csak azért ment el játszani, mert előtte az irodában sikerült kidumálnia a nagy üzletet.

– Ördögöd van, Péter, komolyan, neked lottóznod kellene! – mondta neki a kollégája, miközben búcsúzkodtak.

– Igen, igen – helyeselt Péter vidáman. – Nem is tudod, mennyire igazad van.

Péter nem volt odáig a lottóért, viszont a kaszinóba egyszer-kétszer már beugrott korábban, ezért hazafelé menet tett egy pár órás kitérőt. Bár a sikeres üzletet nem köszönhette teljes mértékben a szerencsének, hanem benne volt a kemény munkája is, mégis mázlistának érezte magát.

Nem kellett csalódnia. Az osztó a második ászt is letette az asztalra. A parti végén hideg nyugalommal mondta ki az all-int, és vigyorogva söpörte be a nyereményt. Ellenfele teljesen biztos volt benne, hogy blöfföl, így két királlyal bukta a partit.

– Hát, neked aztán igazán mákod van – morogta az ellenfele, amikor kezet fogtak.

– Még szép, köszönöm a játékot!

Péter elégedetten indult haza, de hazafelé menet még megállt az egyik boltban, hogy vegyen egy kis apróságot a „kabaláinak”. A boltban újra összeakadt a tekintete Éváéval, és most is rávillantotta a legszebb mosolyát. Éva, aki eddig mindig csak mosolyogva csóválta a fejét, most felsóhajtott, lefirkantotta a számát, és a férfi zakója zsebébe csúsztatta.

– Hívj! – mondta, majd elsétált, otthagyva az önelégülten vigyorgó Pétert. „Tudtam, hogy csak idő kérdése” – gondolta.

– Mázlid van, haver! – veregette meg a vállát az egyik ismerőse, aki már hetek óta azzal ugratta, hogy sohasem fogja megszerezni Éva számát, mert a nőt egyáltalán nem érdekli. Úgy tűnik, megint Péternek volt igaza. – Dögös a csaj.

– Mindig mondtam, hogy ez lesz, nem igaz? – kérdezte vigyorogva, majd fizetett, és hazament. Még nem lépett be az ajtón, máris hallotta két kedvencét.

– Mázli! Mák! Ördög! – kiáltotta, amikor végre bement.

Mázli és Mák, a két kutyája lelkesen odaszaladt hozzá, hogy üdvözölje őt, de Ördög, a macska épp csak felemelte a fejét, hogy nyugtázza, megérkezett a gazdája.

– Megint szerencsét hoztatok nekem, srácok – mondta –, ezért hoztam nektek egy kis finomságot.

Erre már Ördög is kegyeskedett feltápászkodni, majd egy nagy nyújtózkodás után elindulni a konyha felé.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések