Nomen est...

A korábban feltöltött decemberi novellámban egy kis névadási problémába ütköztem, amit Dobos Márta segített megoldani. A névadási probléma ihlette ezt a kis történetecskét.

Nomen est…


– Ezt kikérem magamnak! – kiáltotta a karakter. – Nem nevezhetsz engem… Hogyishívjáknak! Ez megalázó és méltóságomon aluli!

Az író bosszúsan végigmérte a szereplőjét, de letette a tollat, hogy válaszolhasson neki.

– Már miért ne nevezhetnélek úgy, ha épp ehhez van kedvem? Én vagyok az író, bármilyen nevet választhatok a szereplőimnek.

– Ennyi erővel ki is írhatsz a történetből. Nem leszek Hogyishívják. Ha mégis így hívsz, akkor a lap aljára húzódik duzzogni.

– De én mondom meg, hogy mit csinálj! Nem duzzoghatsz, ha én nem engedem meg.

– Te csak azt hiszed! Ha én egyszer begurulok, akkor te nem írsz semmilyen történetet.

Az író vállat vont.

– Akkor kiírlak a történetből, és nem lesz gondom veled.

A karakter kajánul az íróra vigyorgott.

– Azt hiszed, az elég? Mire odáig jutsz, hogy teljesen kiírnál a történetedből, addigra fellázítom a többi szereplőt. Mind tiltakozni fognak a bánásmód ellen.

– Jól van, jól van, akkor mi akarsz lenni? – kérdezte lemondóan sóhajtva az író.

A szereplő elégedetten elvigyorodott, kényelmesen elhelyezkedett, és válaszolt.

– Legyek mondjuk Henrik vagy Richárd.

Az író megrázta a fejét.

– Nem. Mit szólsz ahhoz, hogy Ludvig? Theodor?

A karakter szkeptikusan felvont a szemöldökét.

– Robert? – vetette fel.

– Nekem nem tetszik – morogta az író.

– Pech, mert nekem meg igen.

– Akkor egyezzünk ki a Thomasban.

Megalkotója erre vonakodva, de rábólintott.

– Legyen, de akkor nem biztos, hogy úgy fog alakulni a történet, ahogy terveztem – figyelmeztette.

A szereplő vigyorogva válaszolt:

– Akkor sem alakult volna úgy a történet, ahogy tervezted, ha a nevem Hogyishívják maradt volna. Pontosan úgy fog alakulni, ahogy én terveztem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések