A sarki róka és a jegesmedve

A sarki róka és a jegesmedve


Élt messze északon egy sarki róka, aki nyáron inkább a napsütést élvezte a vadászat helyett. Télen aztán törnie kellett a fejét, mert alig talált eleséget a nagy hóban. A lemmingek mind elbújtak előle, a madarak meg, akik még hajlandóak voltak olyan északon maradni, hamar óvatossá váltak, amikor a közelükbe ért. Mikor már semmi harapnivalót nem talált, ráfanyalodott a halra, pedig rettenetesen utált a hideg vízben halászni.

Nem nyugodott addig, amíg el nem kapott három halacskát, de nagyon fáradtságos munka volt. Töprengett egy sort, hogyan könnyíthetné meg a dolgát, és csakhamar eszébe jutott egy remek terv. Tudta, merre szokott hazafelé járni a jegesmedve, ezért kiválasztott egy jól látható helyet az egyik nagyobb hófödte domb mellett. Elrejtette az egyik halat, majd a másik kettőt elásta a hóban. Amikor meglátta a közeledő jegesmedvét, óvatosan ásni kezdett és félhangosan mormolta:

– Tudom, hogy ide ástam, tudom, hogy ide ástam.

Megállt mellette a jegesmedve, és megkérdezte:

– Mit keresel, róka?

Felnézett a róka, és válaszolt.

– Tegnap elástam egy halat, hogy a hó alatt az éjszaka nőjön mellé egy másik, de még nem találtam meg.

– Ugyan már, hogy nőne mellé másik? – nevetett rajta a medve.

A róka csak folytatta az ásást, és megtalálta az első halat.

– No, ezt ástam el tegnap. Hadd lássam, nőtt-e mellé másik!

Folytatta a kaparást, és hipp-hopp előkerült a második halacska is.

– Még ilyet! – csodálkozott a jegesmedve. – Na, ezt én is kipróbálom!

El is ment nyomban a jegesmedve halászni, és magával vitte a rókát is, hogy megmutassa neki, hogyan kell elásni a halat, hogy másnapra nőjön mellé egy másik. Meg is mutatta neki a róka, de figyelmeztette:

– Ne légy telhetetlen, mindig csak egy-két halat áss el, nehogy megharagudjanak, és eltűnjenek mind!

Nevetett ezen a jegesmedve és amikor elégedetten elment, hogy másnap visszatérjen, a róka óvatosan elásta a halacska mellé a harmadik halat, amit ő fogott.

Másnap a jegesmedve visszatért az elásott halhoz, és megtalálta mindkét halat. Jól sejtette a róka: a jegesmedve telhetetlen volt. A sarki róka vidáman figyelte, ahogy a medve sorban ásta el a halakat, hogy mindegyik mellé nőjön még egy.

Amint a jegesmedve otthagyta az elásott halakat, a róka odalopakodott, kiásta az összest, és jól megtömte a hasát.

Másnap reggel a jegesmedve már alig várta, hogy jól belakmározzon a halakból, de hiába ásott, egy falatot sem talált.

– Ejnye – morogta –, csak igaza volt annak a rókának, nem kellett volna telhetetlennek lennem.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések