Hosszú utazás - Kreatív írás kép alapján 2.

Pihenésképp írtam egy új novellát az Író született Facebook csoportban egy régi képről írós kihíváshoz. A történetet ez a kép ihlette:


Hosszú utazás


Márk és Kata már hetek óta készült a nyaralásra, ami végre el is jött. Kata bekötötte a biztonsági övét, és már el is indultak. Tudta, hogy nagyon hosszú kocsikázásnak néz elébe, de a nőt ez nem különösebben zavarta. Még az indulás előtt berakott egy novelláskötetet a táskájába, amit régóta el akart olvasni. Lopva a párjára nézett, aki épp beindította a motort, majd elővette a könyvét.

– Arról volt szó, hogy most nincs munka – morogta Márk.

– Ez nem munka – felelte felháborodottan.

– Ha te mondod… – sóhajtotta a férfi, és gázt adott.

A lány percekig olvasott, de aztán fészkelődni kezdett. Kibújtatta a lábát a csinos kis szandálból, meglazította egy kicsit a biztonsági övét, majd az ülésre húzta a lábait, hogy törökülésben üljön.

Mellette Márt elmosolyodott. Mindig jól mulatott azon, hogy a lány – mint valami macska – mindig addig fészkelődött, amíg meg nem találta a legkényelmesebb pózt, ami a férfi számára néha rendkívül furcsának tűnt, függetlenül attól, hogy mit csinált éppen: olvasott, a laptopján dolgozott, vagy éppen utazott. Várt tizenöt percet, és remélte, hogy a párja rá fog unni a könyvére, de nem így történt. Kata láthatóan remekül érezte magát a könyve társaságában, és egyáltalán nem úgy tűnt, hogy be fogja fejezni azt a közeljövőben. Márk felsóhajtott, és megszólalt:

– Kedvesem, nem tennéd le azt a könyvet? Tudod, nyári szünet, nyaralás…

Kata nem nézett fel a könyvből, csak hümmögött. Percek teltek el, és a férfi újra megszólalt.

– Kata, komolyan! Tedd már le a könyvet, és inkább, tudom is én, hallgassunk zenét!

A nő sóhajtva lenyúlt az autórádióhoz, és benyomta a kazettát, de az olvasást még eközben sem hagyta abba.

Eltelt egy óra, és Kata még mindig olvasott. Néha csendesen felkuncogott, máskor csak lágy mosoly játszott az ajkain. A kazetta már majdnem lejárt, és a férfi nem bírta tovább. Kinyomta a rádiót, mire Kata felkapta a fejét.

– Ha már olvasol, akkor legalább hangosan tedd, hogy tudjam, mi olyan vicces!

Kata félrebillentette a fejét, majd elmosolyodott. Feltette a lábát a műszerfalra, és huncut mosollyal megszólalt:

– Miért nem ezzel kezdted? Várj, az elejére lapozok. Hidd el, te is imádni fogod…

Megjegyzések