A főnixek szeretete nem újdonság nálam. A motívum nem a kifestőimben jelent meg először, hanem az írásaimban, mint ebben a 2007-es versben.
Nem kísért a halál, tiéd már e kincs,
Szegény halandókra ily szemmel tekints!
Szállsz, figyeld meg fenn a rohanó Napot:
Feljön, de siet, várja a holnapot.
Nincs ideje várni, kicsit megállni,
Nincs más dolga, mint felhők fölött szállni.
Nem tudja még meddig, de siet, szalad,
Tudja a célját, egy percre sem marad.
Alig ér az égre, még szét se pillant:
Úgy, ahogy jött, már el is illant.
Eltelik egy nap, egy hét, sok hónap…
De csak szalad, rohan, robog fent a Nap.
Mi van még előtte és mi mögötte?
Mindegy. Mint főnixnek, élte tart örökre.
Nem nézi ki szomjas, s marad éhesen,
Így szállunk végig mi is az életen.
A főnixhez
Nem kísért a halál, tiéd már e kincs,
Szegény halandókra ily szemmel tekints!
Szállsz, figyeld meg fenn a rohanó Napot:
Feljön, de siet, várja a holnapot.
Nincs ideje várni, kicsit megállni,
Nincs más dolga, mint felhők fölött szállni.
Nem tudja még meddig, de siet, szalad,
Tudja a célját, egy percre sem marad.
Alig ér az égre, még szét se pillant:
Úgy, ahogy jött, már el is illant.
Eltelik egy nap, egy hét, sok hónap…
De csak szalad, rohan, robog fent a Nap.
Mi van még előtte és mi mögötte?
Mindegy. Mint főnixnek, élte tart örökre.
Nem nézi ki szomjas, s marad éhesen,
Így szállunk végig mi is az életen.
(Főnixes kifestőm)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése