A versenyfutó lajhár

Újabb Állati mese a mesesorozatomból.

A versenyfutó lajhár


Volt egyszer egy lajhár, aki megelégelte, hogy a dzsungelben mindenki lomhának csúfolta, csak azért, mert nem szeretett futkosni, mint a legtöbb szomszédja. Elhatározta, hogy ő bizony bebizonyítja mindenkinek: nem minden lajhár lassú! Benevezett hát az Amazonasi Maratonra, és eldöntötte, hogy minden nap edzeni fog rá, no meg azt is, hogy megnyeri a futóversenyt. Nevette őt a többi állat:

– Persze, majd pont te nyered meg a versenyt!

A lajhár nem törődött a kétkedőkkel.

– Majd meglátjátok! – mondta nekik sejtelmesen.

Tudta, ha mindent belead, se majom, se jaguár, semmi sem veheti fel a versenyt vele, a loholó lajhárral! Hozzá is látott a nagy felkészülésnek.

Az első nap korán kelt, lemászott a fáról a földre, ahol aztán elbaktatott a következő fáig. Töprengett egy darabig odalent, majd felmászott a fára, lelógott az egyik ágról, és falevelet rágcsálva pihent a következő napig, hiszen tudta: az egészséges táplálkozás alapvető egy futóverseny előtt.

Teltek múltak a napok, de a lajhár mindig csak a következő fáig mászott el, hogy aztán odafönt lógva töltse a nap hátralévő részét. Elérkezett az Amazonasi Maraton nagy napja, összegyűlt az őserdő apraja-nagyja, csak a lajhár hiányzott, aki olyan lelkesen készült a versenyre.

Hősünk épp szunyókált a kedvenc faágán, teljesen megfeledkezve a versenyről. Amikor aztán felébredt, és észbe kapott, hamar megnyugtatta magát a maratonnal kapcsolatban:

– Nem baj, majd jövőre megnyerem a versenyt… vagy legalábbis elindulok rajta. Elvégre mindenki tudja, hogy a szándék a fontos.

(Lajhár kifestőm)

Megjegyzések