2007-es vers, csak hogy maradjunk a vihar témánál.
Büszkén, délcegen állta a fa az időt,
Úgy is erős volt, ha sok szép társa kidőlt.
Nem törődött soha se nyárral, se téllel,
Se a leveleit dúló, tépő széllel.
Mindig kitartott a vad, erős viharban,
Végül ő is alulmaradt a bajban.
Egy kóbor villám kiszemelte magának,
Engedelmeskedve a vihar szavának.
Legyőzhetetlen volt ő sok-sok éven át,
A végzet végül e fára is rátalált.
A vihar megtörte a gyönyörű törzset,
A sok letört ág, gally ellepte a földet.
Vége, bár még mindig áll, harcol ellene,
Akkor is ezt teszi, ha már nem kellene.
Sose törődik bele a vereségbe,
Tovább nyújtja kopár ágait az égbe.
A villám sújtotta fa
Úgy is erős volt, ha sok szép társa kidőlt.
Nem törődött soha se nyárral, se téllel,
Se a leveleit dúló, tépő széllel.
Mindig kitartott a vad, erős viharban,
Végül ő is alulmaradt a bajban.
Egy kóbor villám kiszemelte magának,
Engedelmeskedve a vihar szavának.
Legyőzhetetlen volt ő sok-sok éven át,
A végzet végül e fára is rátalált.
A vihar megtörte a gyönyörű törzset,
A sok letört ág, gally ellepte a földet.
Vége, bár még mindig áll, harcol ellene,
Akkor is ezt teszi, ha már nem kellene.
Sose törődik bele a vereségbe,
Tovább nyújtja kopár ágait az égbe.
(Kopár ágak)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése