A juhásznak szegődött farkas

Újabb Állati mesém, jó szórakozást!

A juhásznak szegődött farkas


Összefutott az erdőszélén a farkas a juhászkutyával, aki láthatóan igen paprikás hangulatban volt. Meg is kérdezte rögtön, hogy mi lelte.

– Hogy mi lelt? Megmondom én neked, kedves rokon! A gazdám nem értékeli a munkámat. Hetek óta meg sem dicsért, semmi ösztönzés, semmi jutalomfalat, helyette egyre többet kell ügetnem a nyáj után. Elegem lett az egészből, felmondtam. Terelje a juhász egyedül a nyájat úgy, ahogy akarja!

Kapva kapott az alkalmon a farkas, elment a tanyára a gazdához, hogy jelentkezzen a kutya megüresedett posztjára. Nem nagyon tetszett az ötlet a juhásznak: mégis ki bízta volna a juhait egy farkasra? De a farkas kötötte az ebet a karóhoz, esküdözött égre-földre, hogy nála jobb juhászt nem találhat sehol a gazda.

Addig-addig ígérgetett, esküdözött, míg a gazda rá nem állt a dologra.

Teltek múltak a napok, és a juhász elégedett volt a farkas munkájával, és láthatóan a farkas is élvezte azt, amit csinált. Remekül hajtotta a nyájat pont oda, ahová a gazda akarta terelni őket. A juhász hamarosan el is felejtette, hogy a józan esze azt súgta neki, ne bízza a farkasra a nyájat.

Egy nap a juhász észrevette, hogy eggyel kevesebb birkája van, valahogy az éjszaka folyamán lába kélt az egyik jószágnak. Rögtön kérdőre is vonta a farkast:

– Te, farkas! – vádolta. – Mit csináltál a birkával?

– Hogy én? – tiltakozott nyomban a farkas. – Semmit, ha én ettem volna meg, előbb szétmarcangolom. Biztos valaki ellopta!

Hitte is nem is a gazda, de nem volt semmi bizonyítéka a farkas ellen.

Teltek a hetek, egyszer csak újabb birkának veszett nyoma egy éjszaka folyamán.

– Na, te farkas, most már biztosan te voltál!

– Ugyan, gazda! – felelte a farkas. – Miért ettem volna meg a juhot? Kapok itthon elég finom falatot, nem kell nekem a birka!

Irgett-morgott a juhász, de ami igaz, igaz, nyomát se találta annak, hogy a farkas bűnös lett volna.

Egyik éjjel nagy zsivajra ébredt a juhász, és rögtön kisietett a ház elé, hogy megtudja, mi az a lárma. Látta ám, hogy a régi kutyája körbe-körbe kergette a farkast az udvaron, míg az udvar közepén keservesen bégetett három megrettent kisbárány.

– Akarsz-e még juhász lenni, farkas? – kérdezte a kutya mérgesen, de a farkas hirtelen megugrott, kibújt a kerítés alatt, és eliszkolt.

Kérdőre vonta a juhász a kutyát.

– Mi történt itt?

– Az történt, gazda, hogy kecskére bíztad a káposztát, és most csodálkozol, hogy csak a kecske lakott jól! Hamar megbántam, hogy itt hagytam csapot-papot, de amikor hazatértem, már helyettesítettek a farkassal. Figyelni kezdtem hát, és amikor rájöttem, hogy lopja a birkát, eldöntöttem, tetten érem.

Hálás volt a juhász, hogy visszatért a kutyája, nem is fukarkodott többé a dicsérettel és a jutalomfalatokkal. A juhásznak állt farkas nem ólálkodott újra a tanya közelében, mert nem akarta, hogy a lelkes juhászkutya újra megkergesse.

(Farkasok)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések