Nem értem, miért...

Újra egy 2007-es vers, majdnem pontosan tíz éves szerzemény. Nem tökéletes, de azért remélem, tetszeni fog.

Nem értem, miért...

Ha hideg tél van, s a hó eltakar mindent,
Sötét van, sír a szél, megölel a hideg,
Ragyog a hó, de én feküdnék a napon,
Nem értem, miért, a nyár hiányzik nagyon.
Bármi van most, az ellentétét remélem,
De hogy miért van így? Én azt már nem értem…

Ha nyár van, s száz ágra süt az égen a Nap,
Tikkasztó melegben szállnak a madarak.
Hogyha legforróbb a nap, csúsznék a havon,
Nem értem, miért, a telet várom nagyon.
Bármi van most, az ellentétét remélem,
De hogy miért van így? Én azt már nem értem…

Ha ősszel lehullnak a színes levelek,
S az égen gyülekeznek szürke fellegek,
Várom, hogy minden ág rügyre fakadjon,
Nem értem, miért, a tavaszt hívom nagyon.
Bármi van most, az ellentétét remélem,
De hogy miért van így? Én azt már nem értem…

Ha eső esik, kívánom, bár vége lenne,
Ha az aszály pusztít, azt, hogy bárcsak esne,
Mikor a nap felkel, bár most lenne este,
Mikor nyugszik végre, hát minek is megy le?
Bármi van most, az ellentétét remélem,
De hogy miért van így? Én azt már nem értem…

Mikor végre minden ember elcsendesül,
Az utolsó hang is már végleg elrepült,
S újra gondolkozok elhangzott szavakon,
Nem értem miért, de a zajt vágyom nagyon.
Bármi van most, az ellentétét remélem,
De hogy miért van így? Én azt már nem értem…

Ha eljön végre a régóta várt búcsú,
Azt szeretném, hogy bár ne lenne oly hosszú.
De ha aztán elmegy a kedves egy napon,
Nem értem miért, a búcsút várom nagyon.
Bármi van most, az ellentétét remélem,
De hogy miért van így? Én azt már nem értem…

Mikor már tudom, a harcnak végleg vége,
Kívánom, hogy bárcsak ne lenne még béke.
Küzdeni, végsőkig kitartani vakon,
Nem tudom miért, a csatát akarom nagyon.
Bármi van most, az ellentétét remélem,
De hogy miért van így? Én azt már nem értem…