Évszak epigrammák

Rövidke "Évszak" verseim.

Az ősz születésére


Hullnak a fákról a színes levelek,
Szállnak az égen a ködös fellegek.
Aranyalmával és kéklő szőlővel,
Köszöntelek téged, híres Szeptember!

Az ősz halálára


Felhős, ködös, szomorú November…
Terád ritkán vágyik még az ember!
Ködös felhőidből szállnak a sóhajok,
Elteltek, elmúltak, a meleg évszakok.

A tél születésére


Jeges bölcsődből kelj fel December!
Elmúlt, elszelelt a Hűs November.
A természet már alszik. Mást nem-igen tehet.
Szép ünnepekkel nyisd meg, December a telet!

A tél halálára


Február… tovaszáll. A hó, a fagy…
Lassan-lassan, csakhamar elmarad.
Melegebben süt a nap fenn a kék égen,
Bárányfelhők legelnek e kékellő réten.

A tavasz születésére


Hóvirágos, gólyahíres jó napot!
Így köszöntöm én e ragyogó napot.
– Örvendek! – szólt a Tavasz nevetve, vidáman,
Majd szétszórta friss virágait a világban.

A tavasz halálára


Bátorság! – szólt a Tavasz melegen,
És szétnézett a virágzó tengeren.
Átadta trónját a koronás Nyárnak,
Hisz az emberek semmi mást nem vártak…

A nyár születésére


Soká vártunk… azt hittük, hogy nem is jössz el hozzánk,
Meleg sugaraid a nyarat mégis elhozták.
Érnek a gyümölcsök, a meggy és a barack,
Tudjuk, amíg lehet, te bizony itt maradsz.

A nyár halálára


Elmúlt a nyár… elillant, mint a szép emlék.
Nem repülnek szivárványban a lepkék.
Csend van… ősz van, a madár se szól már,
Várunk… várjuk, hogy újra jöjj, arany Nyár!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések