Alkonyat szonett

2007-es szonettem.

Alkonyat szonett

Vöröses fényben hanyatlik a Nap,
Végre nyílhat az esteli virág,
Halkan csobban néha a csöpp patak,
Aludni térhet végre a világ.

Lassan elszunnyad minden, mint a Nap,
Tovatűnt már az utolsó sugár.
Elmúlt a nap, mint röpke pillanat,
S nem tudja, mit hagyott maga után.

Látod? Az utolsó fény is kihunyt,
Az ég királya tovatűnt csendben.
Elhalkult minden, az éjjel közel.

A patak is nyugalomba simult,
S egy bús éji pávaszem felrebbent.
Minden nyugszik, mi is csituljunk el.