A bukott angyalhoz

2010-es versem, mert valahogy ritmusos versíró hangulatom támadt.

A bukott angyalhoz


Dacos angyal, te, figyelj már,
Ki az égből lezuhantál!
Mi a jó ebben a harcban
Ha a fény már nem a szolgád?

Ami jó itt, az elüldöz,
Neked ég, föld nem ad édent,
Harag és gőg köt a bűnhöz,
Ami elveszt, el egészen.

Minek őrizgeted vágyad,
Hogy világunk töröd össze,
Hiszen nincs már meg a szárnyad,
Mire vagy még olyan büszke?

Ha futunk, hiszed, elérhetsz
Neked a mély nem elég már,
Ami pusztul neked élet,
De világunk nem a prédád.

Elemészted, ki imádhat,
Vagy ki nem féli hatalmad.
Hiszed, az, kit dühöd elkap
Sose lelhet nyugodalmat.

Dacos angyal, te nem érzed
Hogy a bűnöd elemészthet,
De a lelked belül éget,
Mer’ a menny vissza nem enged.

Lucifer, hagyj fel a harccal!
Se egy angyal, se egy ember,
Mai napság ilyen daccal
A világon sehol sem kell.


Megjegyzések