A Grammatikus mesék nem maguktól születtek. Mindegyiket olyan példamondatok ihlettek, mint az „Ez egy kutya.”, mert ezeknek a fordítása csak akkor lehet izgalmas az egyszeri nyelvtanuló számára, ha valami szituációhoz kapcsolódnak.
Hazaért a férje a kutyasétáltatásból. A két kutya megint pont ugyanolyan hangos volt, mint máskor, ezért oda sem figyelt, amikor berontottak a lakásba. Átkapcsolta a tévét egy nézhető műsorra, és folytatta a vasalást.
Csak arra kapta fel a fejét, amikor a két kutya bevágtatott a szobába, és elkezdték szétrángatni a kimosott ruhákat.
– Foltos! Pici! – kiáltotta felháborodottan, de a két kutya nem figyelt rá, mintha nem is hallották volna.
Csípőre tett kézzel a kutyák felé fordult, és megdöbbenten eltátotta a száját. Beletelt pár másodpercbe, míg összeszedte magát.
– Drágám – kiáltotta a nő –, ezek nem a mi kutyáink.
2.
Tombolt a vihar. A kutyák már megint a bejárati ajtót kaparták, ezért a nő sóhajtva megszólalt.
– Engedd be őket a nappaliba! Addig úgy sem hagynak majd aludni bennünket.
A férfi sóhajtva így is tett, majd visszabújt az ágyba. A nappaliban a kutyák még zajongtak egy kicsit, de aztán elcsendesedtek. A hálószobában a pár nem sokat törődött a zajjal, a kutyák máskor is aludtak már a nappaliban, amikor ekkora vihar volt odakint, és sohasem csináltak semmi rosszat.
Reggel óriási zajra ébredt a pár. A nő felpattant, és kisietett a nappaliba.
Óriási rendetlenség és morgás fogadta.
– Ezek nem a mi kutyáink! – sikította.
Kutyamesék
1.
Hazaért a férje a kutyasétáltatásból. A két kutya megint pont ugyanolyan hangos volt, mint máskor, ezért oda sem figyelt, amikor berontottak a lakásba. Átkapcsolta a tévét egy nézhető műsorra, és folytatta a vasalást.
Csak arra kapta fel a fejét, amikor a két kutya bevágtatott a szobába, és elkezdték szétrángatni a kimosott ruhákat.
– Foltos! Pici! – kiáltotta felháborodottan, de a két kutya nem figyelt rá, mintha nem is hallották volna.
Csípőre tett kézzel a kutyák felé fordult, és megdöbbenten eltátotta a száját. Beletelt pár másodpercbe, míg összeszedte magát.
– Drágám – kiáltotta a nő –, ezek nem a mi kutyáink.
2.
Tombolt a vihar. A kutyák már megint a bejárati ajtót kaparták, ezért a nő sóhajtva megszólalt.
– Engedd be őket a nappaliba! Addig úgy sem hagynak majd aludni bennünket.
A férfi sóhajtva így is tett, majd visszabújt az ágyba. A nappaliban a kutyák még zajongtak egy kicsit, de aztán elcsendesedtek. A hálószobában a pár nem sokat törődött a zajjal, a kutyák máskor is aludtak már a nappaliban, amikor ekkora vihar volt odakint, és sohasem csináltak semmi rosszat.
Reggel óriási zajra ébredt a pár. A nő felpattant, és kisietett a nappaliba.
Óriási rendetlenség és morgás fogadta.
– Ezek nem a mi kutyáink! – sikította.
(Kutyus Svájcból)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése