Random sci-fi: Az idegeneknek ajánlva (játék)

Üdv!

A Random sci-fi egy saját kreatív írás játék. Mondhatni a harmonika történet nyomán kezdtem el írni, és random embereket kértem meg a történet bizonyos pontjain, hogy mondjanak nekem egy cselekvést, vagy egy esetben mondjanak nekem egy munkát, ami aztán továbbvitte a történetet. Ezeket dőlt betűvel emelem ki a történetben. A játék szabálya, hogy pontosan akkor kell beépíteni a szövegrészletet, amikor megkapod azt, és utána úgy folytatod a történeted, hogy semmi fennakadás ne legyen az olvasó számára.

Random sci-fi

Az idegeneknek ajánlva


Volt valahol a galaxis távoli csücskében egy romos, füstös kocsma, ahová aztán tényleg mindenféle népek jártak. Aznap is ott ült a pultnál Rot, aki szőlőt szüretelt a Nox nevű bolygó kettős napjától megvilágított domboldalon, mielőtt betért volna egy felesre… vagy kettőre, attól függően, hogy mihez lesz majd kedve.

Felkapta a fejét, amikor hirtelen berontott a bárba Sipper, a nyugalmazott űrhajóvontató és szerelő, majd becsapta az ajtót, miközben „ostoba férgekről” és „romlott lelkű orvgyilkosokról” motyogott, mert korábban romlott csigát evett. Nem a csiga tehetett arról, hogy Sippernek ilyen hangulata kerekedett, istenuccse, megesik az ilyesmi, ha az ember a fekete űrpiacon vásárol bolygóközi ínyencségeket, de hogy ezért jól le is húzta az a mocskos zugárus… na, az mégsem járta. Orvgyilkos vagy sem, nem illik ilyen csúnyán elbánni az emberrel. Ezért aznap nem is vedelni jött az ivóba, hanem toborozni: elhatározta ugyanis, hogy móresre fogja tanítani az árust, ha addig él is.

– Kinek van baja a Tökivel? – üvöltötte rekedten, miközben vadul csapkodott mind a hat karjával.

Rot elgondolkodva megvakarta az állát, miközben racionálisan végiggondolta az életét. A szőlős nélküle is boldogult, a bor magától is kiforrt, szóval semmi keresnivalója nem volt a Noxon. A Tökivel nem volt különösebb baja, leszámítva persze, hogy párszor már őt is átverte, de ez van, ha az ember orvgyilkosokkal üzletel, de ürügyet bármikor talált, ha jó csetepatéra volt szüksége.

– Nekem – csapott az asztalra. – Nekem bajom van a Tökivel.

Felállt, majd bébiszittert rendelt a neten a három törpemajmának, nehogy valami galibát okozzanak, amíg ő kitombolta magát.

– Ki jön még elagyalni a Tökit? – kérdezte Sipper, és várakozóan felvonta a szemöldökét.

Felemelte a fejét az asztalról a közeli kisbolygóról származó Xinox, aki még mindig nem volt elég józan, hogy teljes mondatban feleljen. Nagyjából ennyit lehetett leszűrni a mondanivalójából.

– Tökiiiiii… éééén… elagyalni, puff, puff! – Ezután visszaejtette a fejét az asztalra, és folytatta a horkolást.

Az ivó árnyékba boruló sarkában hangosan hátratolta a székét egy tagbaszakadt alak, miközben megfontolta a lehetőséget, és megszólalt:

– Veletek megyek.

Sipper végigmérte az idegent. Izmos, tetovált fickó volt, olyan, akivel ő maga sem szívesen kezdett volna egy sikátorban vagy az űrkikötőben. Pont ilyen legényekre volt szüksége.

– Mi a neved?

– Grof. A Tallo bolygóról. Átutazóban vagyok.

– Remek, Grof, és mi a foglalkozásod?

Virágárus.

Rot hangosan felröhögött.

– Virágárus?

Grof dühösen rámordult.

– Az. Talán valami bajod van vele?!

– Nem, nem. Ez egy igazán nemes meló. Igazán nemes.

– Ha valami nem tetszik…

– Ó, dehogy nem tetszik! Virágárus!

Sipper, hogy megakadályozza a dolgok elfajulását, megszólalt.

– Az én űrhajómmal megyünk. Meglátogatjuk Tökit, és adunk neki egyet. Megtanulja a nyavalyás orvgyilkos, hogy nem illik így lenyúlni az embert.

Xinox lassan felemelte a fejét az asztalról.

– Máris?

Sipper sürgetően bólogatott.

A részeg Xinox nyögve felállt.

– Indulás! – kiáltotta, majd hasra esett, és hortyogni kezdett.

(Folytatása következik, ha sikerül alanyokat találnom a kérdezéshez)

 (Ismeretlenek a ködben)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések