Az őrült kávé

Üdv!

Egy kis ötlet alapján. Biztos mindenkinek vannak félreolvasásai. No, ez is egy olyan... vagy mégsem?

Az őrült kávé


Péter pislogva olvasta el újra a termék nevét. Nem, nem csalta meg a szeme, az újságban szereplő illusztráción valóban az őrült kávé felirat szerepelt. Hát, ilyen is csak karácsony előtt történhetett meg!

„Á, biztos csak valami elgépelés – gondolta. – Miért lenne egy kávé őrült?”

De az őrült kávé nem hagyta nyugodni. Újra meg újra arra gondolt, hogy ő bizony meg akarja kóstolni azt az őrült italt. Délután már nem bírta tovább, felkerekedett, hogy beszerezze az őrült kávét. Rövid keresgélés után meg is találta a kávés polc alján azt a terméket, amelyet keresett. Most már nem volt kérdés: a csomagoláson ott állt feketén-fehéren (na, jó, valójában barna alapon sárgával nyomtatva, de mit számít?!), hogy őrült kávé.

Hazament, és rögtön fel is tette főni az első adag italt. Alig várta, hogy elkészüljön. Már szinte akkor érezte a kávé aromáját, amikor végre kiöntötte egy csészébe a gőzölgő kávét, beletette a két kanál cukrot és a kávétejszínt. Szokásához híven kétszer megkavarta jobbra, kétszer megkavarta balra, majd beleszürcsölt. Elégedetten hümmögött. Bár még nem tudta, mitől őrült kávé az őrült kávé, azt meg kellett hagyni, hogy az ízét eltalálták. Elszürcsölgette a csésze italt, majd vállat vonva ivott még egy adagot.

Addig-addig iszogatta a kávét, hogy az egész lefőzött adag elfogyott, de nem sokat törődött vele, elvégre máskor is előfordult már, hogy több kávét ivott meg egymás után. Készített még egy adaggal. Még akkor is a kávét iszogatta, amikor megérkezett a barátnője.

Betettek egy filmet, hogy közösen megnézzék, de Péter nem tudott nyugton ülni. Annyira felpörgött a kávétól, mint még soha.

– Mi van veled, Péter? – kérdezte a barátnője. – Sosem láttalak még ennyire besózva. Nem tudsz öt percig megülni, folyamatosan beszélsz… ennyit még akkor sem beszéltél, amikor berúgtál!

– Nincs semmi, csak vettem egy új zacskó kávét. Képzeld, őrült kávé a neve! Tényleg az van ráírva, hogy őrült kávé! Nem tudom, miért őrült kávé, de őrült kávé.

A lány csak megcsóválta a fejét. Szerinte csak annyiról volt szó, hogy Péter őrülten sokat ivott belőle, de ha ragaszkodott hozzá…

– Ja, biztos tényleg őrült kávé – motyogta, miközben Péter újra kirohant a konyhába még egy pattogatott kukoricát készíteni.

(Mivel kávéval nem élek, így csak teás képem van :).)

Megjegyzések