Már majdnem otthon…

Egy hosszú ú ihlette szösszenet. Mondthatni igaz történet alapján.

Már majdnem otthon…


Lekéste. Nem hitte el, hogy lekéste a buszt!

Sötét volt, hideg, a következő járat csak egy óra múlva érkezett, és… említette már, hogy hideg volt? Nem pusztán hideg, az a fajta csontig hatoló hideg, amit csak a fűtött szobában, a kandalló mellől nézeget szívesen az ember.

Lenézett a bőröndjére. Nehéz volt. Ehhez kétség sem fért. Fél évnyi cuccot pakolt bele, meg ott volt még a kézitáskája is.

Gyorsan összeadta a dolgokat: hideg van, meg egy órát kéne várni a buszra, plusz a vasútállomás gyakorlatilag gyalog háromnegyed óra. Mínusz, hogy ezt a sok pakkot hurcolnia kellett. Háromból egy… indulás!

Amikor tíz perc múlva havazni kezdett, örült is meg nem is. Egyfelől a havazás szép, másfelől – ami sokkal fontosabb egy húszkilós bőröndöt rángatva magad után vastag téli kabátban – megnehezíti az előrehaladást. Ja, és érezhetően melegebb lett miatta, épp annyira,  hogy a mínusz tíz fokban épp ideális télikabátban meg lehessen sülni.

Pech.

A bőrönd kereke el-elakadt a hó miatt, mert az időjárás volt olyan kedves, hogy eldöntse: az utolsó nap több hóval ajándékozza meg, mint amennyi egész télen esett. De lehet, hogy így gondolkodott az időjárás: „Na, ha eddig folyton havat akartál, te kis szerencsétlen, most majd megkapod! Ez kellett? Nesze, még egy kicsi! Tudod mit, még a szelet is feltámasztom, csak hogy még többnek tűnjön a hó!”. Nem, nem dramatizálta túl… tényleg nem.

Kicsit lihegve, hulla fáradtan érkezett meg a vasútállomásra, és félig bosszúsan állapította meg, hogy amint az épület elé ért, a busz is begurult. Ennyit a háromnegyed órás sétáról…

Már csak a majdnem négy órás vonatút volt hátra, meg utána a repülés, meg a három óra kocsiút.

Már majdnem otthon volt! Indulás!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések