Nagy utazás

Bár az új laptopom nem jó, és az eddigi írásaimhoz nem férek hozzá, az ihlet nem hagyott el. Tegnap írtam Debrecenben.

Nagy utazás


A kisfiú nyugodtan ücsörgött a babahordozóban. Csillogó szemekkel nézegette a többi utast, ki-kinézett az elsuhanó tájra, miközben teljesen elégedett volt a helyzetével. Amikor megszomjazott, ivott a cumisüvegből, amikor olyan kedve volt, megölelgette a plüssmackóját. Állomásról állomásra haladt a vonat, és a kicsit látszólag semmi sem zavarta. Csakhamar el is szenderedett.

A többi utas alig vette észre a csecsemőt, annyira nyugodt volt. Csendesen beszélgettek egymással, vagy épp teljesen elmélyültek a saját kis világukban. Emberek jöttek, mentek, úgy cserélődtek, ahogy minden nap, minden vonaton. Végül már csak azok maradtak, akik egészen a végállomásig utaztak. Az egyik nő könyvet olvasott, a másik meg a lelkesen nyomkodta a telefonját.

Amikor a vonat lassított a végállomás előtt, felállt a baba közelében ülő hölgy, és elindult a fülke ajtaja felé.

– Várjon! – szólt utána a másik utas. – Itt felejtette a kicsit!

A nő döbbenten visszafordult.

– Én?! De hiszen nem is az én gyerekem!

– Az enyém sem! – jelentette ki a másik, majd mindketten a békésen szunyókáló csöppségre néztek.

Megjegyzések

  1. Volt meglepetés a végén! Végülis kinek a gyereke? Vígasztaló? hogy másnak is van számítógép-baja, tényleg úgy tűnik okosabbak nálunk

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések