Vettem egy új számítógépet és egy új okostelefont... sci-fire ihlettek.
Norbert idegesen kattintott, de nem értette, mit akart a gépe. Az ismerősei már hónapokkal korábban átálltak erre a modern rendszerre, és melegen ajánlották neki, hogy tegye meg ő is, de eddig halogatta. Ő szerette a régi gépeit. Azokat olyan egyszerű volt kezelni. Mindig tudta, hová kattintson, csak olyan programok voltak rajta, amelyekre szüksége volt, és nem érezte magát ostobának, amikor megjelent valami hibaüzenet a képernyőn. Most meg? Azt érezte, még a telefonja is okosabb, mint ő, és szándékosan cukkolja őt a gyenge értelmi képességei miatt. Norbert biztos volt benne, hogy az a rohadt gép még élvezi is, hogy őt szívatja.
Lehunyta a szemét, és még egyszer elismételte magában a lépéseket, mielőtt újra a számítógép képernyőjére szegezte volna a tekintetét, hogy újra próbálkozzon. Klikk…
A program nem nyílt meg, és a gép sarkában újra felvillant egy hibaüzenet. Norbert legszívesebben földhöz vágta volna az egészet, csak az tartotta vissza, hogy egy vagyonba került.
– Térj már észhez, rohadt gép! – morogta.
A gép háromszor sípolt, majd kellemes női géphang szólalt meg:
– Hangellenőrzés. Utasítás érzékelve. Üdv, Norbert!
Norbert pislogott, és újra megpróbált rákattintani a programra.
– Az a program olyan unalmas – mondta nyafogó hangon a számítógép. – Ne azt nyisd meg!
A férfi értetlenül meredt a gépre.
– Tessék?
– Azt mondtam, ne nyisd meg! – ismételte a számítógép.
Norbert megrázta a fejét, és újra a programra kattintott. Kezdett elege lenni ebből a hangos funkcióból. Erre nem figyelmeztették, amikor megvette az új rendszert. Csak úgy mellékesen megemlíthették volna, hogy a gépe meg akarja majd mondani neki, hogy mit csináljon.
Újra három éles sípszó hallatszott, és megnyílt egy program a képernyőn, de nem az, amelyiket Norbert már percek óta meg akart nyitni. Színes képek kezdtek villogni mindenfelé a képernyőn, és a férfi nem tudta levenni róluk a szemét.
Órákkal később újra felhangzott a sípszó, de ezúttal csak egyszer, hosszan, majd a női géphang, szinte elégedetten bejelentette:
– Konvertálás kész.
Norbert nem reagált. Üres tekintettel meredt a monitorral, majd mechanikusan megnyitott egy programot a gépen.
Amikor a gépek…
Norbert idegesen kattintott, de nem értette, mit akart a gépe. Az ismerősei már hónapokkal korábban átálltak erre a modern rendszerre, és melegen ajánlották neki, hogy tegye meg ő is, de eddig halogatta. Ő szerette a régi gépeit. Azokat olyan egyszerű volt kezelni. Mindig tudta, hová kattintson, csak olyan programok voltak rajta, amelyekre szüksége volt, és nem érezte magát ostobának, amikor megjelent valami hibaüzenet a képernyőn. Most meg? Azt érezte, még a telefonja is okosabb, mint ő, és szándékosan cukkolja őt a gyenge értelmi képességei miatt. Norbert biztos volt benne, hogy az a rohadt gép még élvezi is, hogy őt szívatja.
Lehunyta a szemét, és még egyszer elismételte magában a lépéseket, mielőtt újra a számítógép képernyőjére szegezte volna a tekintetét, hogy újra próbálkozzon. Klikk…
A program nem nyílt meg, és a gép sarkában újra felvillant egy hibaüzenet. Norbert legszívesebben földhöz vágta volna az egészet, csak az tartotta vissza, hogy egy vagyonba került.
– Térj már észhez, rohadt gép! – morogta.
A gép háromszor sípolt, majd kellemes női géphang szólalt meg:
– Hangellenőrzés. Utasítás érzékelve. Üdv, Norbert!
Norbert pislogott, és újra megpróbált rákattintani a programra.
– Az a program olyan unalmas – mondta nyafogó hangon a számítógép. – Ne azt nyisd meg!
A férfi értetlenül meredt a gépre.
– Tessék?
– Azt mondtam, ne nyisd meg! – ismételte a számítógép.
Norbert megrázta a fejét, és újra a programra kattintott. Kezdett elege lenni ebből a hangos funkcióból. Erre nem figyelmeztették, amikor megvette az új rendszert. Csak úgy mellékesen megemlíthették volna, hogy a gépe meg akarja majd mondani neki, hogy mit csináljon.
Újra három éles sípszó hallatszott, és megnyílt egy program a képernyőn, de nem az, amelyiket Norbert már percek óta meg akart nyitni. Színes képek kezdtek villogni mindenfelé a képernyőn, és a férfi nem tudta levenni róluk a szemét.
Órákkal később újra felhangzott a sípszó, de ezúttal csak egyszer, hosszan, majd a női géphang, szinte elégedetten bejelentette:
– Konvertálás kész.
Norbert nem reagált. Üres tekintettel meredt a monitorral, majd mechanikusan megnyitott egy programot a gépen.
(Ez az egy számítógépes képem volt még Finnországból.)
Ez nagyon jó! Mindenképp folytasd! :D
VálaszTörlés