Első zalakarosi százszavas novellám.
Peti maga után hívta a húgát. Felszaladtak a lépcsőn, de a közepén megálltak, és a kisfiú rámutatott egy képre, amely a felső emeleten függött, majd egyre, amely a sajátjukon.
– Szerinted melyik a legijesztőbb?
– Fúj, az csúnya! – mondta a kislány. – De még mindig az emeletünkön lévő a legijesztőbb. Mindig követ a szemével.
A fiú bólogatott.
– Igen, bár én már megszoktam. Nem félek tőle annyira.
– Lili, Peti, kész a vacsora! – hallották az édesanyjuk kiáltását.
A gyerekek lesiettek a lépcsőn, bementek a hotelszobába, és vissza sem néztek az ijesztő díszre.
A képen lévő karneváli maszkot viselő alak ijesztően elfordult, majd némán felkacagott.
Kép a falon
Peti maga után hívta a húgát. Felszaladtak a lépcsőn, de a közepén megálltak, és a kisfiú rámutatott egy képre, amely a felső emeleten függött, majd egyre, amely a sajátjukon.
– Szerinted melyik a legijesztőbb?
– Fúj, az csúnya! – mondta a kislány. – De még mindig az emeletünkön lévő a legijesztőbb. Mindig követ a szemével.
A fiú bólogatott.
– Igen, bár én már megszoktam. Nem félek tőle annyira.
– Lili, Peti, kész a vacsora! – hallották az édesanyjuk kiáltását.
A gyerekek lesiettek a lépcsőn, bementek a hotelszobába, és vissza sem néztek az ijesztő díszre.
A képen lévő karneváli maszkot viselő alak ijesztően elfordult, majd némán felkacagott.
(Kép a zalakarosi MenDan apartmanház folyosójáról)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése