Ihlet

Zalakarosi százszavasom.

Ihlet


Az Író tétlenül csellengett a Városban, és azon bánkódott, hogy megint nem volt egy fikarcnyi ötlete sem, elhagyta az Ihlet, és minden olyan unalmasnak tűnt a környéken, hogy rég meghalt minden Múzsa. Nagy búbánatában észre sem vette, hogy a téren most is virágzott az Ihletfa, és a szomszédjában nyílt egy Ihletbolt.

Magában egyre csak mormolt:

– Jaj, milyen nehéz az író élete, nem terem az ihlet minden fán! Mit nem adnék érte, ha olyan ötleteim lennének, mint régen!

Meghallotta ezt egy öreg, és bosszúsan megjegyezte:

– Hát, ha nem veszi észre, hogy mindenütt van egy történet, az megérdemli, hogy egyet se találjon!


(Ihletfáról nincs fotóm, helyette itt egy kép az egyik debreceni virágzó magnóliafáról.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések