Zalakarosi százszavasom.
Az Író tétlenül csellengett a Városban, és azon bánkódott, hogy megint nem volt egy fikarcnyi ötlete sem, elhagyta az Ihlet, és minden olyan unalmasnak tűnt a környéken, hogy rég meghalt minden Múzsa. Nagy búbánatában észre sem vette, hogy a téren most is virágzott az Ihletfa, és a szomszédjában nyílt egy Ihletbolt.
Magában egyre csak mormolt:
– Jaj, milyen nehéz az író élete, nem terem az ihlet minden fán! Mit nem adnék érte, ha olyan ötleteim lennének, mint régen!
Meghallotta ezt egy öreg, és bosszúsan megjegyezte:
– Hát, ha nem veszi észre, hogy mindenütt van egy történet, az megérdemli, hogy egyet se találjon!
Ihlet
Az Író tétlenül csellengett a Városban, és azon bánkódott, hogy megint nem volt egy fikarcnyi ötlete sem, elhagyta az Ihlet, és minden olyan unalmasnak tűnt a környéken, hogy rég meghalt minden Múzsa. Nagy búbánatában észre sem vette, hogy a téren most is virágzott az Ihletfa, és a szomszédjában nyílt egy Ihletbolt.
Magában egyre csak mormolt:
– Jaj, milyen nehéz az író élete, nem terem az ihlet minden fán! Mit nem adnék érte, ha olyan ötleteim lennének, mint régen!
Meghallotta ezt egy öreg, és bosszúsan megjegyezte:
– Hát, ha nem veszi észre, hogy mindenütt van egy történet, az megérdemli, hogy egyet se találjon!
(Ihletfáról nincs fotóm, helyette itt egy kép az egyik debreceni virágzó magnóliafáról.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése