Sietek!

Sietek!

(variációk egy témára)

1.

Az angyal unatkozott, hát úgy döntött, felkerekedik, leszáll az emberek közé, és szétoszt egy kosárnyi boldogságot. Be is pakolt rögtön a kosárba, és elindult a Földre. Lent rögtön odament az első útjába akadó emberhez, de mielőtt kinyithatta volna a száját, hogy felajánlja a boldogságot, az ember szó nélkül kikerülte őt, és elsietett mellette. Az angyal pislogott párat, majd vállat vont, és odament a következőhöz.

– Elnézést… – kezdte, de nem tudta befejezni a mondatot.

– Ne most, sietek!

Hiába próbálkozott, mindenki elrohant mellette, volt, aki még rá is mordult, amiért feltartotta. Hosszas próbálkozás után megcsóválta a fejét, és letelepedett egy padra a közeli parkban. Kivett a kosarából egy boldogságot, a kosarat meg lerakta maga mellé. Szomorúan nézegette a kezében tartott boldogságot, amikor hirtelen megszólította valaki.

– Miért búsulsz, bácsi?

Felnézett, és egy kíváncsi gyereket látott maga előtt. Felemelte a boldogságot, hogy a gyerek is jobban lássa, és válaszolt.

– Azért jöttem ide, hogy boldogságot osszak, de senkinek sem kell.

A gyerek elgondolkodva fél oldalra billentette a fejét, majd kinyújtotta a kezét.

– Én megkaphatom? Olyan szép.

Az angyal mosolyogva odaadta a boldogságot, és arra gondolt, talán mégsem volt annyira értelmetlen lejönni a Földre.

2.

Az angyal unatkozott, hát úgy döntött, felkerekedik, leszáll az emberek közé, és szétoszt egy kosárnyi boldogságot. Be is pakolt rögtön a kosárba, és elindult a Földre. Lent rögtön odament az első útjába akadó emberhez, de mielőtt kinyithatta volna a száját, hogy felajánlja a boldogságot, az ember szó nélkül kikerülte őt, és elsietett mellette. Az angyal pislogott párat, majd vállat vont, és odament a következőhöz.

– Elnézést… – kezdte, de nem tudta befejezni a mondatot.

– Ne most, sietek!

Hiába próbálkozott, mindenki elrohant mellette, volt, aki még rá is mordult, amiért feltartotta. Hosszas próbálkozás után megcsóválta a fejét, és letelepedett egy padra a közeli parkban. Kivett a kosarából egy boldogságot, a kosarat meg lerakta maga mellé.

Szomorúan nézegette a kezében tartott boldogságot, végül meg úgy döntött, inkább hazamegy, és máskor valami mással üti el az idejét, ha már az embereknek úgy sem kell a boldogsága. Amikor felnézett, észrevette, hogy amíg töprengett, a kosár eltűnt mellőle. Megcsóválta a fejét.

– Hát, legalább elfogyott az a boldogság, amit lehoztam… – motyogta.

 (Ha már angyal, akkor egy jobban sikerült fotó a karcagi Angyalos kút angyaláról.)