Szeretettel a vizsgaidőszakra. :D
A tanár bosszúsan mérte végig a reszkető, sírásra görbülő szájú diákot, de már nem volt annyi energiája, hogy finom, szívhez szóló kritikával illesse őt az elhangzott, érdemjegyre sem méltó – vagy ahogy saját magában nevezte, csont nélkül elégtelen – felelt miatt, amelyen már a jó szándékú mentőkérdések sem segítettek egy fikarcnyit sem. Az elmúlt napokban megszámlálni sem tudta, hányszor játszódott le ugyanez a jelenet az irodájában. Már meg sem kérdezte a diáktól, hogy miért nem készült fel rendesen erre a „végtelenül egyszerű és bagatell vizsgára”, hiszen nagyon jól tudta a választ. Rohadt világvége. Erre neki egyáltalán nem volt ideje! Más sem hiányzott neki a vizsgaidőszakra, mint egy ilyen apokalipszis-közeli hangulat. Ilyenkor mindenki teljesen megőrült.
Sóhajtva felfirkantott egy újabb elégtelent az előtte heverő papírra, majd intett az ajtó felé. A diák gyakorlatilag sírva rohant ki rajta, de hát… ő tehetett róla, miért nem készült?! Mégis mit zavarta a tanulásban az, hogy épp a vizsga napján jött el a világvége?!
Szerencsére aznap már nem volt több vizsgázója, ezért visszaindult az irodájába. Megtorpant a tanári szoba előtt, mert az ajtó résnyire nyitva volt. Pedig ő sohasem hagyta nyitva az ajtót. SOHA. Nem azért, mert paranoiás volt, pusztán óvatosságból. Ki tudja, mire képesek a mai diákok, nem igaz? Ha már a vizsgára sem képesek felkészülni holmi világvégékre hivatkozva! Óvatosan kitárta az ajtót, és leesett az álla. Odabent az egész iroda mindenféle virágokkal és „Boldog világvégét!” feliratú szalagokkal volt díszítve, még a magas plafonra is tűztek pár színes zászlót ugyanezzel a szöveggel. Olyan apró részletekkel már nem is törődött, hogy az íróasztalán egy hatalmas fehér nyuszi épp egy javításra váró dolgozatot rágcsált, vagy hogy az ablakpárkányon két galamb kíváncsian nézegette, mit csinál. Két gyors lépéssel a kis hűtőszekrény előtt termett. Kinyitotta, és félhangosan elmormolta:
– Bárki vitte el innen a whiskymet… reménykedjen benne, hogy ma tényleg vége lesz a világnak…
Mikor vége a világnak
A tanár bosszúsan mérte végig a reszkető, sírásra görbülő szájú diákot, de már nem volt annyi energiája, hogy finom, szívhez szóló kritikával illesse őt az elhangzott, érdemjegyre sem méltó – vagy ahogy saját magában nevezte, csont nélkül elégtelen – felelt miatt, amelyen már a jó szándékú mentőkérdések sem segítettek egy fikarcnyit sem. Az elmúlt napokban megszámlálni sem tudta, hányszor játszódott le ugyanez a jelenet az irodájában. Már meg sem kérdezte a diáktól, hogy miért nem készült fel rendesen erre a „végtelenül egyszerű és bagatell vizsgára”, hiszen nagyon jól tudta a választ. Rohadt világvége. Erre neki egyáltalán nem volt ideje! Más sem hiányzott neki a vizsgaidőszakra, mint egy ilyen apokalipszis-közeli hangulat. Ilyenkor mindenki teljesen megőrült.
Sóhajtva felfirkantott egy újabb elégtelent az előtte heverő papírra, majd intett az ajtó felé. A diák gyakorlatilag sírva rohant ki rajta, de hát… ő tehetett róla, miért nem készült?! Mégis mit zavarta a tanulásban az, hogy épp a vizsga napján jött el a világvége?!
Szerencsére aznap már nem volt több vizsgázója, ezért visszaindult az irodájába. Megtorpant a tanári szoba előtt, mert az ajtó résnyire nyitva volt. Pedig ő sohasem hagyta nyitva az ajtót. SOHA. Nem azért, mert paranoiás volt, pusztán óvatosságból. Ki tudja, mire képesek a mai diákok, nem igaz? Ha már a vizsgára sem képesek felkészülni holmi világvégékre hivatkozva! Óvatosan kitárta az ajtót, és leesett az álla. Odabent az egész iroda mindenféle virágokkal és „Boldog világvégét!” feliratú szalagokkal volt díszítve, még a magas plafonra is tűztek pár színes zászlót ugyanezzel a szöveggel. Olyan apró részletekkel már nem is törődött, hogy az íróasztalán egy hatalmas fehér nyuszi épp egy javításra váró dolgozatot rágcsált, vagy hogy az ablakpárkányon két galamb kíváncsian nézegette, mit csinál. Két gyors lépéssel a kis hűtőszekrény előtt termett. Kinyitotta, és félhangosan elmormolta:
– Bárki vitte el innen a whiskymet… reménykedjen benne, hogy ma tényleg vége lesz a világnak…
Megjegyzések
Megjegyzés küldése