A könyvmoly szakácskönyve

Amíg nem gépelek be valami újat, összeraktam a régi könyvajánlós bevezetőszövegeimből ezt a szösszenetet.

A könyvmoly szakácskönyve


Az apró könyvmoly megfontoltan repült végig a könyvesbolt roskadásig megrakott polcai között. Maga sem tudta még, mit keres, de érezte, közeledik hozzá. Újra meg kellett állapítania, hogy manapság semmi sem olyan olcsó, mint régen, de azt tanulta, hogy az ilyesmire nem szabad sajnálni a pénzt. Megcsóválta a fejét miközben elhaladt kedvenc szerzői felsorakoztatott könyvei előtt. Nem, most nem azok közül akart választani, hiszen annyi más lehetőség akadt. Mindenütt finomságot látott a polcokon, igazi ínyencségeket, amelyekbe minden magára valamit is adó moly szívesen belekóstolna. Fantasy, krimi, sci-fi, klasszikusoktól a legújabbakig, mindenféle regények, versek és novellák… szebbnél szebb kötetek! Korgott a gyomra az éhségtől. Ej, pedig tudta, hogy nem szabad éhesen elindulni! Legalább egy pár novellát elfogyaszthatott volna indulás előtt.

Megcsóválta a fejét. Ó, annyi a könyv, hogy egy röpke könyvmolyélet nem elegendő arra, hogy mindegyiken átrágja magát! Szomorúan felsóhajtott a gondolatra, de azért tovább nézegette a polcokra pakolt műveket. Már harmadszor sétált el egy könyvkupac mellett. Újra és újra a kezébe vette az egyik vaskos kötetet, majd visszatette, és továbbment. Utoljára sokáig töprengett, és észre sem vette a mellette álló másik molyt.

– Jó könyv – mondta. – Már ettem ilyet. Próbáld ki!

A könyvmoly hálásan nézett a másikra, de az már sarkon is fordult, és továbbrepült. Molyunk beletette a kosárba a sokáig nézegetett kötetet, és szárnyai rezegtek az elégedettségtől. Már tudta, mi legyen a vacsora. A kasszánál kifizette, és azonnal becsomagoltatta szerzeményét. Hóna alá csapta a csomagot, és hazaindult vele. Alig lépett be az ajtón, kinyitotta vaskos szakácskönyvét, és elégedetten nyugtázta, hogy a frissen vett könyvhöz van egy remek receptje. Miután minden hozzávalót az asztalra pakolt, gyorsan neki is látott az étel elkészítésének. Egész idő alatt a tűzhely körül sündörgött, amíg végre el nem készült a vacsora. Akkor aztán gyorsan megterített, és nekilátott az evésnek.

A könyvmoly vigyorogva tüntette el az utolsó falatokat is a tányérjáról, és már tudta, hogy amint megjelenik egy hasonló kötet, azonnal rohanni fog érte a könyvesboltba, nehogy valaki más csapjon le rá.

Amikor végzett, nagyot sóhajtva hátradőlt a széken, kezeivel pedig a hasát simogatta. Úgy jól lakott, hogy meg se bírt mozdulni. Még a desszertet se kívánta, pedig az aztán nagy szó!


(A kép Jyväskyläben készült a képzőművészeti múzeumban.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések