Az Üvegvilág lovagja 2.

2.

Gabi döbbenten meredt az Évike hűlt helyén lévő üveggolyóra, ami még megpördült párszor a szőnyegen, majd ugyanolyan ártatlanul hevert ott, mint amikor kigurult a dobozból. Gabi nem mert megmozdulni, és fogalma sem volt róla, hogy mit tegyen. Szólnia kellene Ibolyka néninek? Ő biztos csak kiabálna, meg amúgy sem hinné el neki, hogy Évike egyszerűen köddé vált. Ráadásul Mancika néni sem hagyná szó nélkül. Vagy fel kéne hívni a rendőrséget? Ők is csak nevetnének, hiszen ki hallott már olyat, hogy egy lány csak úgy, huss, eltűnt, mert megérintett egy üveggolyót? Tétován nyúlt le a csillogó golyóért, de még mielőtt hozzáért volna a keze, fojtott kiáltást hallott az ágya felől.

– Várj! Ne nyúlj hozzá!

Felkapta a fejét, és elrántotta a kezét. Meglepetten hátraugrott, amikor meglátta, hogy ki szólt hozzá.

Az ágyán lustán nyújtózott egyet a plüss sárkánya, és nagyot ásított. Megrázta a fejét, mintha mély álomból ébredt volna, két karmos mancsával megdörzsölte gombszemeit, majd egy nagy lendülettel leugrott a földre. Puha lábain a fiú mellé ügetett, és bosszúsan a golyó felé fújt, mintha tüzet akarna okádni rá.

– Te élsz? – nyögte ki Gabi, mivel legalább annyira meglepődött, mint amikor Évike eltűnt a szobája közepéről, és jobb kérdés nem jutott az eszébe.

Ó, ha a barátai látnák! Marci és Laca biztos kinevetné, amiért leesett állal bámulja a saját plüssállatát, Peti meg megint azt bizonygatná, hogy a dologra biztos van logikus és teljesen hétköznapi magyarázat, mint a „szellemház rémére”. Arról tényleg kiderült, hogy csak egy kóbor macska, aki a szomszéd garázsában talált menedéket, de akkor is elég izgalmat okozott abban a három napban, amikor szellemvadászosat játszottak.

– Jobb szó híján mondhatjuk, hogy élek, bár ebben a világban csak egy beszélő plüss vagyok – válaszolta Lángtüsszentő, és leült a szőnyegre, hosszú farkát meg maga köré tekerte, mint valami kígyó. Az üveggolyó felé intett a fejével, és izgatottan megrezegtette plüss szárnyait. – Ez egy hosszú történet, és mindennek az üveggolyóhoz van köze, de nincs idő arra, hogy teljesen elmagyarázzam. Sietnünk kell. Emlékszel még, hogy kitől kaptál? – kérdezte.

A fiú bólintott. A sárkány plüsst is a nagypapájától kapta, mint az üveggolyót. Mindig is a kedvence volt. Mióta az eszét tudta vele aludt, egy időben mindenhová magával hurcolta, és azt sem engedte, hogy kimossák… legalábbis az anyukája ezt mondta. Viszont azt sohasem hitte azt, hogy a plüsse életre kelhet, vagy ilyesmi. Na, jó, amikor még nagyon kicsi volt, akkor eljátszott a gondolattal, hogy Lángtüsszentő nem csak egy plüssállat, hanem igazi, de csak a tata meséi miatt! Ó, hogy a történetekben milyen kalandokat élt át ez a sárkány! Igaz, Gabi azóta már kinőtt az ilyen mesékből, főleg úgy, hogy már a nagypapától sem hallotta őket, de ez nem jelentette azt, hogy nem emlékezett jól a történetekre és az izgalmas kalandokra.

– Mi ez az egész? Hol van Évike? Mi történt? Nem kellene szólnom Ibolyka néninek? Miért most keltél életre? Mit csináljak? – hadarta el a kérdéseit Gabi, és már nem is emlékezett olyan apróságokra, hogy Évike lány, vagy arra, hogy ő eddig mennyire unatkozott.

Lángtüsszentő félre billentette a fejét, majd megcsóválta azt, mintha egyszerre tartotta volna lenyűgözőnek és bosszantónak a fiú kérdésáradatát. Csillogó gomb szemei mintha azt kérdezték volna, hogy „hát nem megmondtam neked, hogy nincs időnk, te Gabi?”, de aztán felsóhajtott, és magyarázatba fogott, mert tudta, csak így juthatnak egyről a kettőre, onnan meg a két és félre.

– Jól van, Gabi, nagyon röviden. Emlékszel a nagyapád meséire? De úgy igazán jól emlékszel rájuk? Hát tudd meg, hogy azok nem egyszerű mesék voltak! Mind igaz történet, csak nem ebben a világban estek meg, hanem Üvegvilágban. A mesékben Lángtüsszentő társa, a társam, tudod, az a kisfiú, nos, ő a te nagypapád volt, amikor olyan fiatal volt, mint te.

– A nagypapa? – kérdezte döbbentem Gabi. – Megmászta az Üveghegyet? Megmentette Csillagföld királykisasszonyát és legyőzte az óriást? Megküzdött a vad koboldokkal? Bejárta Hetedhét Határt? Elnyerte a Csodakardot és békét kötött a sárkányokkal?

A sárkány bólogatott, de azt azért hozzátette.

– Persze nélkülem semmire sem ment volna Üvegvilágban, de tényleg minden igaz volt!

– Hűha! – suttogta Gabi. Ha ezt a barátainak elmeséli!

Lángtüsszentő türelmetlenül csettintett a nyelvével, majd megint megszólalt:

– Viszont most nem ez a lényeg, Gabi! Évike Üvegvilágban van, és biztos vagyok benne, hogy nem tudja, mi történt vele. Ne aggódj, nem hiszem, hogy baja esett volna, de biztos megijedt az út miatt, és egyedül nem tud visszajönni ebbe a világba. Tudod, ő nem ismeri a nagypapád történeteit, mint te. Biztos vagyok benne, hogy akár egyedül is vissza tudnád hozni őt, de azért segítek neked, úgyis régen volt részem kalandban, meg hát… egy kicsit hazavágyik a szívem ennyi év után. Jó lesz újra látni az Üveghegyet, még ha messziről is.

– Hazavágyik a szíved? – ismételte el Gabi, és igyekezett feldolgozni a hallottakat. Úgy érezte magát, mint olvasás órán, amikor év vége felé folyton elkalandozott. Mindig úgy járt, hogy amikor feleszmélt már nem tudta, hol járnak. Az esze még mindig ott volt leragadva, hogy Évike eltűnt, és a sárkány plüss beszél.

– Persze! Én is Üvegvilágból jöttem, mert a nagyapád rábeszélt, hogy vigyázzak rád – magyarázta Lángtüsszentő, majd büszkén hozzátette. – De jól is tettem, hogy idejöttem! Szerinted ki védett meg a rossz álmokat hozó manóktól?

Gabi tátott szájjal bámult a plüss sárkányra, majd az üveggolyóra. Még mindig nehezen hitte el, hogy amit látott, az igaz volt, de mi más lehetett volna? Tett egy lépést előre, hogy jól megnézze magának a sárkányt, és felszisszent, amikor rálépett egy Legóra. Na, legalább most már abban biztos lehetett, hogy nem álmodott!

Lángtüsszentő láthatóan megunta a magyarázatot, mert felpattant:

– Nos, mire vársz még, Gabi? Nem indulunk? – kérdezte a maga sárkányos mosolyával az arcán.

A fiú pislogott párszor, majd a sarokban heverő majdhogynem üres iskolatáskájára esett a tekintete. A sárkány mintha olvasott volna a gondolataiban, odaügetett hozzá, és belebújt. Miután kényelmesen elhelyezkedett, kidugta a fejét, és izgatottan csapkodni kezdett a szárnyával.

Gabi felkapta a táskát, majd lehajolt az üveggolyóért. Az ugyanúgy pörögni kezdett a tenyerében, mint korábban Évikéében. Egyre gyorsabban és gyorsabban forgott, majd ő is eltűnt a szobából, mintha a föld nyelte volna el.

(Meg kellene tanulni rendesen rajzolni, de egyelőre ez is jó lesz. A plüss Lángtüsszentő.)