Szúrós kapcsolat

Ismét egy újabb állati mese.

Szúrós kapcsolat

Volt egyszer egy aprócska süni, akit az erdőben senki sem szeretett. Nem volt sem morcos, sem szemtelen, de valahogy nem jött ki a többi állattal.

– Olyan szúrós vagy! – mondta neki megrovóan a mókus, mintha ez az ő hibája lett volna.

– Tűpárna – kontrázott a nyúl. – Biztos megszurkálnál bennünket!

– Nem vagy elég pihe-puha, hogy velünk játssz! – mondták neki.

Még a róka is kedvetlenül nézegette, miután véletlenül megszúrta az orrát, bezzeg a nyulat rendesen megkergette!

Szegény süni magányosan járta az erdőt, és hiába keresett társaságot, senki sem állt szóba vele, vagy egyenesen kinevette, mint a verebek. Még a béka is elkerülte, mert szerinte meg nem volt elég nyálkás. Úgy döntött, ha őt senki sem szereti, akkor bizony világgá megy.

Ment, mendegélt, már majdnem a közeli városhoz ért, amikor az erdő széli cserjésben egyszer csak találkozott egy másik sünivel, aki épp olyan magányosnak tűnt, mint ő.

– Miért lógatod az orrod? – kérdezte a másik.

– Engem senki sem szeret az erdőben. Se a nyuszi, se a mókus, de még a madarak se! – felelte elkeseredetten a süni.

– Miért? – érdeklődött kíváncsian az új ismerős.

– Azért, mert túl szúrós vagyok – mondta.

Felkacagott a másik süni, majd azt mondta a magányos, világgá indult sünnek:

– Szerintem meg ők nem elég szúrósak, ezért nem állok szóba velük. Te elég szúrósnak tűnsz, csatlakozol hozzám?

Elgondolkodott ezen a süni, majd úgy döntött, a másikkal tart. Boldog volt, hogy végre talált valakit, aki nem akarta, hogy másmilyen legyen.