A Sejtelmes Sárkány meséje

A Sejtelmes Sárkány meséje

Volt egyszer egy sárkány, Meseföld legmélyén,
aki arany, kincsek helyett titkot tartott
barlangja rejtekén.

Tudást, mindenfélét, gyűjtött a világból,
amit jól elrejtett sárkányvarázsával
a szemektől távol.

Csábító volt a tudás és könyvrengeteg,
aki elég bölcs, tudja: ez veszélyesebb,
mint bármely hadsereg.

Ezért bizony sokan áhították kincsét,
mindenki vágyott rá: ki ne akart volna
tudást, mindenfélét?

Volt ember, ki hatalmat, más titkos varázst
keresett, pár választ rejtélyre, titokra,
mások cselt és csalást.

Királyok, gazfickók, akarták titkait,
Jöttek mind, tucatszám, erővel, cselekkel,
de nem kaptak semmit.

Remek bölcsességet talált ki a sárkány,
próbára tette azt, ki kincsére vágyott,
ne érje őt ármány.

Mivel minden rejtvényt nagyon szeretett ő
– amiért ráragad Mesevilág szerte
a sejtelmes jelző –,

mi legyen próbája, nyomban kiagyalta:
tudásra érdemes lesz, ki rejtvényeit
szépen kitalálja.

Ki jól felelt, jutalma titok lett annak,
ha tévedett, akkor szobor lett belőle
csúfjára világnak.

Egyszer már jól felelt valaki, regélték,
De a legtöbb ember szobrát a barlangnál
szép sorba tették.

Hosszú mérföldekig nyúlt már a szoborsor,
Mert három rejtvényt kaptak mind, s megfagytak, ha
hibáztak háromszor.

A megfejtőkkel mi lett? Nem tudja senki,
tán még mindig titkos tudást bogarásznak,
mert senki sem jött ki.

Nemrég elrabolták a szép királyleányt.
Ki tette vagy miért? Megfejteni senki
sem tudta a talányt.

Kidoboltatta ezt a jó király maga,
ki lányát megmenti, jutalmul a kezét
azonnal megkapja.

Minden hős és lovag hallotta a hírét,
közöttük volt Alfréd, aki régen vágyta
egy jó kaland ízét.

Mindenki elindult királylány-mentésre,
Alfréd is ment nyomban – no de nem ám vakon –,
a lánykeresésre.

Meglátogatta a vén Sejtelmes Sárkányt,
hogy a három rejtvénye megfejtéséért
adja át tudását.

Alfréd, a hős lovag, elhitte, meg nem is,
hogy a rejtvényeket, min sorra elbuktak,
majd pont ő megfejti.

„Tudást akarsz, lovag? Akarták már páran,
s legtöbben pórul jártak, láthattad mindet,
kint, szépen sorjában.

De ha ilyen biztos vagy bölcsességedben,
itt egy könnyű talány: két szomszéd mindent lát,
csakhogy egymást sosem.”

Gondolkodott Alfréd, vajon mi lehetett,
amikor a sárkánybarlangra ránézett
meglett a felelet.

Megcsillant a barlangban egy tükördarab,
éppen egy tenyérnyi, nem is kellett több:
szeme rajta megakadt.

„A szemek – így felelt – bármit megláthatnak,
de soha nem egymást, csak ha a tükörben,
pont, mint ott, látszanak.”

A sárkány bólintott, ez volt a felelet,
de hátra volt két kérdés, így Alfréd lovag
nyugodt nem lehetett.

„Na és akkor, mondd meg nekem, mi lehetek,
erdőn jártam, parton leszek, vízen járok,
de tűzben elveszek.”

Ezen sem kellett gondolkodni túl sokat,
így töprengett: ha vízen jár, nem lehet más
csak hajó vagy csónak!

„Jól van, lovag, jöjjön az utolsó kérdés:
melyik szekér van az égen, amin nincsen
se széna se termés?”

Alfréd lovag alig hitte szerencséjét,
hiszen szépen, hiba nélkül megfejtette
a három kérdését.

Bólintott a sárkány, mikor meghallotta:
„Göncölszekér”, és Alfrédot végigmérve
nagy sóhajjal mondta:

„Barlangomba jöhetsz, helyes feleleted,
pedig barlangom előtt, hidd el, szép szobor
lett volna belőled.

Van viszont egy szabály, de ezt el ne feledd,
Bármit találsz itt benn, azt kézbe veheted,
de el nem viheted.”

Bölcsen bólogatott Alfréd, hiszen tudta,
a sárkányokkal nem jó vitába szállni,
s tudás lesz a jussa.

Megkapta a választ, amiért érkezett,
mielőtt bármilyen könyvhöz jutott volna,
a szemébe nézett:

kényelmes párnák közt, orrán szemüveggel
ott ült a királylány, jegyzettel ölében,
kezében egy könyvvel.

„Nesze neked, Alfréd, itt van a királylány,
– gondolta nagy búsan –, de el nem vihetem,
hisz mondta a sárkány!

Tudnom kellett volna, hogy nem lesz egyszerű,
túljártak eszemen, de a leány nélkül
sem leszek keserű.”

Fejét nem sokáig törte a hős lovag,
elővett egy könyvet, leült a lány mellé,
s mint mások is, ott ragadt.

Miért volt ott a lány? Alfréd nem kérdezte,
s feladatát a sok könyv közt jó hamar
el is felejtette.

Évek teltek múltak, nem fogytak a könyvek,
talán olvasgat még Alfréd, a királylány
és minden más bölcsek;

s kinek titok, tudás a legnagyobb zsákmány,
most is rejtvénnyel várja Meseföld bölcse,
a Sejtelmes Sárkány.

(Kép Erdélyből)