Várunk a börtönünk...

Újabb régi vers a 2007-es korszakomból.

Várunk a börtönünk...


Sokan vagyunk, de mégis egyedül,
Ha mindenki saját világba menekül,
Felépítve bástyát, égig érő várat,
Nagy erődöt, mely mindennek ellenállhat.

Te is kastélyt, bevehetetlen falakat
Állítasz magad elé erős, vad hadat,
De mit ér a vár, bevehetetlen erőd,
Ha váradon kívül létezni sincs erőd?

Nem veszed észre, de magad vagy nagyon,
Hiába minden kincs, földöntúli vagyon.
Magányodat te magad építetted fel,
Mikor elrejtőztél, mint az összes ember.

Várad hatalmas termeiben egyedül
Élsz, csak magadban, már-már reménytelenül,
Saját magad vonta falak mögött állva
Vársz a szerelemre, igazi barátra.

De nem léphet senki saját börtönödbe,
Hová magad vonultál önként, örökre.
Hiába vársz másra, ha nem jössz ki magad,
Csak erősíted, építed erődöd, faladat!

Ki igazi bátor, nem épít falakat,
Jó szavakkal, hittel eltörli váradat.
Hidd el, hogy nem akar mindenki bántani,
Nem érdemes magas falakat emelni.

(2011-es látkép az egri várból)

Megjegyzések