Randi

Szösszenet egy esős napról

Randi

Egészen a villamosig sétáltak kéz a kézben, és még akkor sem engedték el egymás kezét, amikor a villamos lefékezett. Nem törődtek a három kölyökkel a megállóban, a szakadó esővel, vagy a lassan, de biztosan átázó kabátokkal, egyszerűen együtt akartak maradni. Hagyták, hogy elrobogjon a villamos, majd még egy. A három kölyök egyre jobban szórakozott a rovásukra, de mit törődtek ők vele!

– Menned kell – mondta a férfi.

– Igen – sóhajtotta a nő. – Holnap a színház előtt?

– Hétkor. Alig várom.

Amikor megérkezett a villamos, a nő felszállt, de nem engedte el a férfi kezét. Cinkosan mosolyogtak egymásra, amíg meg nem szólalt az ajtó záródását jelző csengő. Akkor végre elengedték egymás kezét, de mindketten az üvegre fektették a tenyerüket.

Végre elindult a villamos, de mintha csak a pár kedvéért egy kicsit tovább időzött volna a megállóban. A férfi egészen addig integetett a villamos után, amíg az el nem tűnt a következő saroknál, a nő pedig álmodozóan bámult ki az ablakon.

– Mi van, nyanya – szólalt meg az egyik kölyök, aki felszállt vele együtt a villamosra. – Randi?

Az öreg hölgy felkuncogott.

– Randi ám, fiacskám! De még milyen randi! Öregnek öregek vagyunk, de még élünk!

Elnevette magát a kölyök, és rákacsintott.

– Jól van az. Aztán holnap bulizzák ki magukat!

A nő újra felkuncogott, miközben a ficsúr leszáguldott a villamosról, amint kinyílt az ajtaja.

– Ó, úgy lesz, fiacskám… – mondta vigyorogva a nő. – Úgy lesz.

(Villamosos képem nem volt, de választottam helyette egy pesti látképet)