Még egy 2007-es versem.
Lement a nap az eget vörösre festve,
Utolsó sugarát elnyelte az este.
A Hold ezüst sarlója ragyog a sötétben,
Csillagfény világít a fekete égen.
Minden néma, az apró nesz is elszunnyadt,
Minden nappali zaj a csendben megfulladt.
Nem mozog már sehol semmi, békés minden,
A nyugalmat zavaró hang, fény már nincsen.
Elaludt az ember, mint madár az ágon,
Rátelepedett a világra az álom.
Este
Lement a nap az eget vörösre festve,
Utolsó sugarát elnyelte az este.
A Hold ezüst sarlója ragyog a sötétben,
Csillagfény világít a fekete égen.
Minden néma, az apró nesz is elszunnyadt,
Minden nappali zaj a csendben megfulladt.
Nem mozog már sehol semmi, békés minden,
A nyugalmat zavaró hang, fény már nincsen.
Elaludt az ember, mint madár az ágon,
Rátelepedett a világra az álom.
nagyon szép ez a versed Zsuzsi! régebben én is sokat írtam :) Hajni vagyok......nagyon tetszik!
VálaszTörlésaz élet útja néha fáj .
VálaszTörlésmert nem az van amit te vársz. nem suttogja azt a szót,
hidd remélj s ne bánts,
ne bánd egy szóval sem azt akit szeretsz
mert ő téged soha se feled
s ha egyszer mégis megbántanád
megbocsájtó szemek
nem néznek vissza reád!